Tűztorony

A napokban több internetes portálon jelent meg a hír, hogy újabb szennyezés vonult le a Tiszán, amely egy karbamidot szállító tartályautó közúti balesetének eredméyneképpen került a folyóba. További cikkek pedig arról tudósítanak, hogy újabb veszély leselkedik a Tiszára, hiszen nem megfelelő körülmények között tárolnak 1300 tonna veszélyes hulladékot az ukrajnai Nagybocskó település elhagyatott vegyi üzemében. Ezen hírek ráirányították a figyelmünket felszíni vizeink sérülékenységére; az alábbi cikkben összefoglaltam vizeinket veszélyeztető anyagok, anyagcsoportok emberre gyakorolt hatásait. A víz, mint különböző anyagok oldata fontos élettani és kórélettani jelentőséggel bír. Élettani szerepe azon alapszik, hogy benne az elemek ionizált állapotban vannak, ezért emberi és állati fogyasztáskor gyorsabban felszívódhatnak és kis mennyiségben is jelentős hatást válthatnak ki. Támadáspontjuk szerint az enzimek tulajdonságait befolyásolhatják, aktiválhatják vagy gátolhatják azokat. (Az enzimek, más néven fermentumok a szervezetben lejátszódó folyamatok reakciósebességét növelő anyagok, biokatalizátorok. Mint minden katalizátor, az enzimek is csak olyan folyamatok lejátszódását segítik elő, amelyek egyébként is végbemennének, de a reakció lényegesen lassabban játszódna le.)
{mosthumbviewer: http://baranya.katasztrofavedelem.hu/files/UserFiles/Image/vizszennyezes/Water_pollution.jpg, http://baranya.katasztrofavedelem.hu/files/UserFiles/Image/vizszennyezes/thumb.jpg, A title of a picture, right}

A vízben oldott vegyületek, elemek egymással kölcsönhatásban vannak (antagonisták - ellentétes hatásúak, és/vagy szinergisták - egymás hatását erősítik). Így az elemek élettani hatása csak ezek alapján ítélhető meg.

Az ivóvíz nyomelemei több szervre és szervrendszerre hatnak. A máj a mikroelemek gyűjtőhelye, a máj funkcionális tevékenysége révén a nyomelemek hatását befolyásolja. A réz és vas a májban halmozódik. A szelén kis mennyisége májvédő, nagyobb dózisa májkárosító.
A vesében a cink és réz jellegzetes elváltozásokat okoz, amelyet a kalcium, kadmium és foszfor befolyásol.
A központi idegrendszer károsodásában szerepet játszik a bór. Az érelmeszesedésben, a koleszterin anyagcserében fontos szerepet játszik a vanádium, a kalcium, a magnézium és antagonistái.
A csontosodásban és fogszuvasodásban a vanádium, fluor és foszfor szerepe ismert. Az antagonisták, mint a szelén, ólom és a stroncium gátolják a csontképződést és elősegítik a caries (szuvasodás) kialakulását.
A rosszindulatú daganatok kialakulásában szerepet játszó cink és arzén hatását ellensúlyozhatja a magnézium, foszfor és réz. A vérképzésben résztvevő kobalt, mangán, réz és vas hatását ellensúlyozhatja a kalcium, molibdén és kadmium.

Az ivóvízellátásban a felszíni, illetve a felszín alatti vizekben oldott kémiai anyagok okozzák a legnagyobb gondot. Ezek közül elsősorban a nitrát-tartalom okoz problémát, ugyanis az emésztőrendszerben nitritté redukálódik és methaemoglobinémiát okoz, ami különösen csecsemők esetében végzetes kimenetelű lehet. (A vízzel bejutó nitrát a baktériumok hatására nitritté alakul a csecsemő gyomrában és a patkóbélben, majd felszívódik a vérbe. A vérben a vörösvérsejtekbe behatolva a vérfestéket - haemoglobint - methaemoglobinná alakítja át, így képtelenné teszi azt az oxigén szállítására. A csecsemő hirtelen kékké, cianotikussá válik és súlyos légzési zavarokkal küzd. )

A fentiek miatt, ha a nitrát koncentráció meghaladja a 40 mg/l értéket, akkor a vizet csecsemők ételének vagy italának készítéséhez tilos felhasználni. A nitrát a felnőttekre is veszélyes, ugyanis emésztőrendszeri rákos megbetegedést okozhat. Korábban az alföldi megyékben gondot okozott a mélységi vizekben levő geológiai eredetű arzén, de ez a probléma a Maros hordalékkúpról történő átvezetéssel megoldódott.

A mikroszennyezők körébe azok a szennyező anyagok tartoznak, amelyek közegészségügyi szempontból igen kis mennyiségben is károsak, és amelyek az alkalmazott tisztítás-technológiákkal nehezen vagy csak kis részben távolíthatók el. Ezek azon túl, hogy a víz orgonoleptikus (íz és szag) tulajdonságait rontják, általában mérgező és rákkeltő hatásúak. Ezek közül a vas, mangán és a cink elsősorban ízrontó, a higany, az ólom és a kadmium toxikus hatású.

A mérgező hatás érvényesülését a szinergizmus is befolyásolja (szinergizmusról akkor beszélhetünk, ha a szervezetben jelen lévő két szer vagy vegyület egymás hatásidejét, vagy hatáserősségét erősíti). A higany szennyezés irreverzibilis elváltozást okoz a szervezetben (pl, az agyban), de károsan hat a hallásra, látásra és a mozgásra is. A mérgező nehézfémek idegrendszeri károsodást, keringési és emésztőszeri megbetegedéseket, bőrelváltozásokat, csontrendszeri károsodást okoznak, de előfordulnak mutagén és karcinogén hatások is.

A különböző kőolajszármazékok már kisebb koncentrációban mérgező és ízrontó hatásúak lehetnek, az aromás szénhidrogének karcinogén (rákkeltő) hatásuk miatt említésre méltók. A szerves szintetikus tisztítószerek emulgeáló hatásuk (emulgeál: két egymásban nem oldódó anyag látszólag egynemű elegyének létrehozása) miatt akadályozzák a víz tisztítási technológiája során az egyéb szennyező anyagok kicsapódását. A klórozott szénhidrogének igen lassan bomlanak, és ugyanakkor folyamatos akkumulálódásuk miatt jelentenek veszélyt.

Megemlíthető az ivóvíz radioaktív anyagokkal szennyezettsége, azonban az ivóvízzel a szervezetbe jutó radioaktív anyagok mennyisége nagyságrenddel kisebb, mint a táplálék útján a szervezetbe kerülő anyagok mennyisége.

Az ivóvízellátással kapcsolatban régebben a víz útján terjedő fertőzések (vérhas, hastífusz, kolera, bélhurutok, fertőző májgyulladás, gyermekbénulás) okoztak problémát. A korábbi baktérium okozta járványokat újabban a vírusok okozta fertőzések váltják fel. A természetes vizek ivóvíz céljára történő felhasználása a használat előtti fertőtlenítéssel tehető baktérium és vírusmentessé. Magyarországon a legtöbb vízi eredetű járványt az egyedi vízellátási rendszerek fertőződése okozza, de a legtöbb megbetegedés a közüzemi vízellátásból származik.